Gondolkoztál már azon, miért beszélnek a nők annyit, miért rekednek meg a férfiak, és miért érződik izgalmasabbnak épp egy másik?
Két dolog: vagy mert megélik, vagy mert épp NEM élik meg a valódi kapcsolódást. Nem csak a másikkal, hanem ELSŐSORBAN önmagukkal.
Gondoltál már arra, hogy ahhoz, hogy ki tudd fejezni az érzéseidet, először kapcsolódni kéne velük?
Nézzük meg:
1, Barátnők beszélgetnek. Sokat. Van ennek több változata. Vagy azért lesz hosszas a csevej, mert aki beszél, az csak magát pörgeti bele egyre jobban és közben észre sem veszi, hogy NINCS kapacitása befogadni a figyelmet, empátiát, vagy amit keres. Ezért rá van kényszerülve, hogy újra és újra elmondja. Az is lehet, hogy nincs empátia a hallgatóság részéről és azért mondja, mert nem érzi, hogy az üzenete landolni tud.
Amikor VAN kapcsolódás önmagunkkal, akkor a többszöri elmondás bizony segít, mert lemegy a helyzetről az érzelmi töltet, vagy kimondás KÖZBEN jönnek a megoldások. Nem hiába beszéltet egy szakember is.
2, Férfiak. Jellemzően nem hogy nincs szavuk rá, de NINCSENEK kapcsolatban sem az érzéseikkel, így kimondani sem tudják (akinek nem inge…). Ebből mi lesz? Megrekedtség. Ha nem kérnek/ kapnak segítséget vagy nem lépik meg valahogy, akkor a megrekedtség a testben és az élet bizonyos területein jelen marad.
3, Valaki mással beszélgetni. Tipikusan az az eset, amikor máshol keresed és találod meg (ideiglenesen) a valódi kapcsolódást, a MEGÉRTÉST. Ez lehet közös nehézség, amin mindketten átmentek és jól meg lehet beszélni, vagy csak jól jön a hallgatóság, aki újként és messziről könnyen empatikus. Máris megvan az illúzió, hogy ő bezzeg tudja, miről beszélsz… A kapu az újabb és újabb ugyanolyan körhöz.
Tehát amit keresünk, az a VALÓDI KAPCSOLÓDÁS.
Amit nem tudnak sokan, hogy ezt nem kint kell keresni.
A valódi kapcsolódás az, amikor rá merek nézni magamra, mit érzek és miért, mit tettem és miért, mit mondtam/ gondoltam és miért. Azért lenne ez fontos, mert ez a valóságom, ebben élek. Fontos lenne tudatosítani.
Utána fontos lenne kimondani a páromnak. Ugyanis, senki sem gondolatolvasó.
Így neki lenne ESÉLYE reflektálni rá. És máris kiderülhetne, hol csúszott félre a dolog. Ha csak sima félreértés, akkor meg is van oldva. Ha régi félelmek kapcsoltak be, akkor meg azokat kell kioldani. (Legalábbis nagyon ajánlott.)
Például kérek valamit, valamit vagy csinálj vagy ne csinálj. De te csak azért sem teszel úgy. Itt könnyen megélhetem, hogy ignorálsz, magyarázat nélkül hagysz, nem számítok neked. Ha ez így marad, bennem egy nagy kérdőjel lesz ezzel kapcsolatban. Elfelejtetted, nem figyeltél, nem fontos neked, nem is akarod? Persze, lehet, hogy csak véletlen, tehát megint kérem. És megint. Benned egyre nő a feszültség, mert azt éled meg (de ha nem mondod ki, nem tudom), hogy kontrollálni akarlak. Tehát csakazértsem fogod megtenni, amit kértem. Ha még pluszban én sem mondom el, hogy érzem magam ezzel kapcsolatban, akkor itt is vagyunk a félreértésnél. Ha nincs megbeszélve, akkor pedig probléma lesz belőle. Te azt fogod figyelni, mivel akarlak legközelebb kontrollálni, én pedig újra és újra megélem, hogy nem számítok. Nagyon sok ilyen kapcsolat van.
Szóval ezért lenne fontos, hogy elsősorban ránézzünk magunkra, majd el is mondjuk, hogy mit élünk meg. Mert amit megélünk, az a valóságunk. Azzal kell kezdenünk valamit.
A jól működő párkapcsolatokban ezek ki vannak mondva és meg vannak beszélve. A kimondás által eleve lemegy a feszültség a helyzetről bennünk, és a másikban is, mert végre kapott rálátást.
Persze, utána sem vádaskodni kéne, hanem egymással VALÓDI KAPCSOLATBA lépni.
