Ha a férfiak tudnák, hogy minden egyes nő, aki nem enged a belső morális értékrendjéből a kedvükért, mutatja nekik az utat, amely során jobb emberré válhatnak, amely során levethetnek mindent, ami nem méltó: a gőgöt, az egót, az önigazolást, a hazudozást, ferdítést, megjátszást, a birtoklást, a túlzott és toxikus kontrollt, a büntetést, a megtorlást, akkor belátással és alázattal tanulnának belőle. Amíg ezt nem ismerik fel, addig pedig ezek rabjaiként élnek.
Amikor egy nő nemet mond, határt húz, vagy egyszerűen nem hajlandó lejjebb adni a belső értékrendjéből, az nem büntetés, nem is elutasítása a férfinak. Csak elutasítása annak a hozzáállásnak.
És meghívás egy sokkal nagyobb térbe.
Sokszor épp ez a legnagyobb ajándék, amit egy férfi kaphat – még ha fáj is az egónak.
Egy ilyen helyzetben a férfi dönthet: megsértődik, és a megszokott mintáit ismétli… vagy belenéz a tükörbe, amit elé tartottak.
Ahhoz, hogy egyáltalán felismerje, hogy ez a helyzet és időt adjon magának erre, illetve a döntéshez, kell egy dolog: a belső erő/béke/nullpont.
Azután, ha elég bátor hozzá, akkor elkezdheti levetni azokat a rétegeket, amelyek már nem szolgálják őt: a gőgöt, a kontrollt, a játszmákat, a sértettséget, a tagadást, a ferdítéseket.
Ez a férfi fejlődéséről szól.
Aki ezt felismeri, annak a határok már nem akadályok lesznek, hanem iránytűk.
És egyre több férfi van, aki már nem harcol ez ellen, hanem tanul belőle. És ez reményt ad.
A munkám során egyaránt segítek férfiaknak és nőknek is eljutni a nullpontra (mert sokszor azt is el kell sajátítani), majd levetni azokat a lehúzó béklyókat, amik csak nem akarják engedni, hogy önazonosan, a határaikat megtartva, képviselve, önmagukat és a másikat is tiszteletben tartva képesek legyenek egy tiszteletteljes kapcsolat részévé válni.