Mi a baj azzal, ha áthárítod a FELELŐSSÉGET ÉS vele együtt sokszor egyébként a BIZALMAT is a másikra?
Egyszerű: a legnagyobb baj az ezzel, hogy így NEM lesz NÁLAD (el sem ismered, hogy a tiéd lenne valami rész belőle), így nem is tudsz vele kezdeni valamit. És mivel egyébként nem a másiké, hiába van nála, ő sem tud vele mit kezdeni, MERT NEM AZ ÖVÉ.
Így ez egy öngyilkos játszma, nem mellesleg megöli a legjobbnak ígérkező kapcsolatot is.
Egyszerűen KÉT TEHETETLEN ember fog kapcsolódni.
Az egyikből HIÁNYZIK A HAJLANDÓSÁG, hogy elismerje a saját felelősségét és ha még a bizalmát is így kiadja (túlságosan, mint például az ún. „people pleaser”), akkor a végén még ÁTVERVE is fogja magát érezni.
Miért?
Azért, mert a MÁSIK nem kezdett semmit azzal a felelősséggel, AMI NEM AZ ÖVÉ.
Ez energetikai törvényszerűség, egyszerűen ami nem a miénk, azzal nem tudunk semmit sem csinálni. Az önfejlesztés nagy részben arról is szól, hogy LETEGYÜK végre, ami nem a miénk, mert MINDEN ESETBEN csak hátráltatni fog minket, és közben megfosztjuk az eredeti tulajdonost is a lehetőségtől, hogy nála legyen, hogy kezdjen vele valamit. Erről szólna az EGÉSZSÉGES határok felállítása egy kapcsolatban.
Ugye látjuk, hogy így ránézve ez egy teljesen abszurd elvárás? Hogyan tudnék kezdeni valamit azzal a csomaggal, ami nem az enyém?
Ha emberünk még a BIZALMÁT is túlzottan áthelyezi a másikra (például kritizálja, miközben elvárja, hogy legyen jól), akkor persze, hogy a végén, miközben látja a másikon, hogy nincs jól, de nem vállalja érte a felelősséget, hogy ő csinálhatott valamit, amiért a másik nincs jól, ő egyébként egy nagy fokú CSALÓDÁST él át a kihelyezett bizalom miatt. Haragudni fog a másikra.
àÉs nem csak bizalom- és felelősségkihelyezési problémái vannak, hanem általában határtartási problémák is. Mindennek a GYÖKERE pedig az önszeretetlenség, az önbizalomhiány, az erő megtagadása és az állandóan zakatoló KRITIKUS HANG önmaga felé, amely, BÁRMIT is választ, egy idő után beindul és megkérdőjelezi a választást. Így elbizonytalanodik, hogy tényleg ezt akarja-e, kilép és újrakezdi UGYANEZT a kört egy másik helyzetben. Tudom, mert csináltam én is és KIJÖTTEM belőle.
Sok kapcsolat eddig jut, szétmennek és a VAK partner folytatja ugyanezt a TANULT viselkedésmódot a következő kapcsolatában. Amíg nem néz rá, ESÉLYE SINCS, hogy véget vessen ennek.
!! Ezért az egyik LEGNAGYOBB LÉPÉS a gyógyulás felé a HAJLANDÓSÁG arra, hogy egyáltalán ránézzen, miben van!!
Ránézni általában azért nem akarunk, mert FÉLÜNK A FÁJDALOMTÓL, ami ezzel együtt jár.
De nem kell, hogy újra átéljük, elég csak ránézni is + SEGÍTSÉGET igénybe venni!!
A másik fél pedig ugye azért TEHETETLEN, mert nem is tudna mit tenni azzal a felelősséggel és bizalommal, ami NEM AZ ÖVÉ. Nekik általában egyébként van egy belső programjuk arra, ami szerint ÁT KELL vállalniuk más felelősségét. Így végül is energetikailag a pár tökéletesen KIEGÉSZÍTI EGYMÁST: a ROSSZ MINTÁK alapján.
Viszont akkor szokott ebből probléma lenni, amikor ezt nem tudja és ott marad és küzd, harcol, próbálja vinni a hátán a másik terheit is.
Vagy ott marad, küzd és amit mi nők nagyon sokszor csinálunk, PRÓBÁLJUK kommunikálni, LÁTTATNI vele, hogy mi a probléma.
Amiért ez sokszor nem sikerül, az EGYRÉSZT az, hogy a MÁSIK DÖNTÉSE, hogy AKARJA-E LÁTNI. Sajnos helyette nem dönthetünk, és nem lehetünk KÉSZEK sem arra helyette, hogy LÁSSON.
MÁSRÉSZT pedig nem segít minket az a kommunikáció sem, AHOGY ezt át akarjuk adni. NINCS a kultúránkban EGÉSZSÉGES kommunikáció. Így nagyon könnyen, ha rámutatunk egy hibára, azt KRITIKÁNAK fogja hallani a másik, és élből elvágtuk a lehetőségét is annak, hogy érdemben együttműködjünk.
Például:
„Nem vitted le a szemetet.” Ez NEM a legrosszabb változat, de aki hibáztatásra van huzalozva, az HIBÁZTATÁST fog kihallani belőle. És valljuk be, LEGTÖBBSZÖR ilyeneket használunk a hétköznapokban.
„Miért nem vitted le a szemetet?/ Már megint nem vitted le a szemetet?/ Hányszor kérjem, hogy levidd végre a szemetet?/ A fenébe, hogy nem vagy képes levinni a szemetet!” Ezek érezhetően rosszabb változatok.
Amit mondani akarunk, általában, egy NEM HIBÁZTATÓ, de a HIBÁRA RÁMUTATÓ attitűddel, az így hangzana:
„Látom, hogy fent van a szemét.” Ennyi, csak a tény. Ugye, mennyire MÁSHOGY hangzik?
Utána lehetne még folytatni: „Mikor lenne 2 perced arra, hogy levidd?” (Ha ezt nem tesszük hozzá, akkor elég könnyen megrekedünk passzív-agresszív szinten, ami arról szól, hogy utalgatunk, de NEM mondjuk ki, mit szeretnénk.)
Van itt még valami, ami nagyon FONTOS: AKI KRITIZÁL MÁSOKAT, AZ BELÜL MAGÁT IS KRITIZÁLJA. Éppen bentről kifelé működik a rendszer, és EZÉRT működnek az önfejlesztő módszerek, mert AMINT megszüntetjük az ÁRTÓ belső hangot, úgy megjön a BÉKE, az ÖNSZERETET és egy békében lévő embernek NEM lesz ingerenciája arra, hogy másokba belekössön. Hisz azt látjuk kint, ami bent van.
