A nőknél sokkal egyértelműbb, hogy bíznak.
Miért?
Eleve amikor szexuális interakcióba lép egy nő, egyedül van egy szobában egy nála erősebbel. Bizalom nélkül ez nem megy. A nők tehát ELEVE bíznak, legalább valamennyire. Újra és újra. Ugyanazzal vagy mással, de mindig-mindig BÍZNAK.
Tehát nagy gyakorlatunk van a bizalom témakörében. Néha túlságosan is bízunk, magunkon túl is, amikor már nem is kellene. Van az a pont, amikor ez hátránnyá válik.
Azonban egy kapcsolat építésénél, működtetésénél ez mindenképp előny. A nő, amikor összeköltözik/ összeházasodik/ családot alapít a férfival, szavak nélkül ezt mondja: „A kezedbe teszem az életem.” Hiszen lesznek olyan pillanatok, amikor ez így is lesz.
Nagyon sok férfi bele sem gondol, hogy ez történik és még kevésbé akar ennek a felelősségével szembenézni. (Itt megjegyzem, hogy sokan félreértelmezik a szabadságot és a felelősség nélküliséggel azonosítják.)
A férfiak?
Megszokták, hogy náluk van a kontroll, az erő és az irányítás.
Amit sokszor látok, az az, hogy AMIKOR egy nő kifejezné, hogy „figyu, ez így nem lesz jó”, akkor a férfiben megkondul a VÉSZHARANG, és azt hiszi, hogy a nő akar irányítani, át akarja venni a kontrollt. Lehet, hogy támadásnak veszi és visszatámad, lenyom, kritizálni kezd, vagy visszavonul, megsértődik. Egyik sem előrevivő reakció.
Miért van ez?
Mert a férfi mélyen, tudat alatt NEM bízik a nőben. Nem csak abban, aki előtte áll, hanem EGYIKBEN SEM. Ha egy sima visszajelzést, egy sima tényközlést, egy finom figyelmeztetést, IRÁNYMUTATÁST – ami a nő integritását hivatott megvédeni – annyira félreértelmez, hogy itt most már a nő uralomra akar törni és kapásból jön rá az elnyomás mint válasz, akkor az a férfi NEM lát tisztán, és nem az adott helyzetre reagál, hanem egy múltbéli helyzetre, amikor ő BIZONYTALANSÁGOT élt meg egy nővel.
ANÉLKÜL, hogy egy nő ne szólhatna bele a SAJÁT életébe, amit a férfi kezébe tett abban a hitben, hogy jól fog bánni vele, vagyis MEGBECSÜLI és számításba veszi, NINCS működő, BIZTONSÁGOS kapcsolat.
Az a férfi, aki nem képes vagy nem akarja látni a SAJÁT RÉSZÉT egy párkapcsolat elromlásában, állandóan le fog lépni, amint problémák adódnak. Persze, fáj szembesülni azzal, hogy megbántottad azt az embert, akire mindennél jobban akartál vigyázni, de FÁJNI és MEGGYÓGYULNI még mindig okosabb döntés, mint VAKNAK maradni és futni ugyanazokat a köröket, amikből végül NEM TANULSZ és valahogy minden nő – idézem: „zavart, mentálisan beteg vagy problémás” lesz, akivel csak találkozol.
